Kádár Éva:
A méltányosság elve érvényesülésének problémái a Zuschlag-ügyben

Az ügy ismertetése:

2010. március 31-én a figyelem középpontjába került a Zuschlag János ügyében hozott ítélet. Az eljárás során bizonyítást nyert az, hogy Zuschlag János és társai 2000 és 2006 között bűnszervezetben követték el a különösen nagy kárt okozó csalást, amelynek keretében létrehoztak egy 9 egyesületből álló hálózatot. Ennek keretében 75 millió forintnyi, ifjúsági pályázatokon nyert pénzt nem a rendeltetési célnak megfelelően használtak fel, hanem elsősorban a Fibisz (Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták), másodsorban más baloldali egyesületeket működését finanszírozták belőle.
Fodor Endre tanácsvezető bíró szerint: ,,A három vagy több személy által, öt évet meghaladó büntetési tétellel büntethető szándékos bűncselekmény elkövetése megvalósult, ezért a Btk. szerint bűnszervezetben elkövetettnek minősül a Zuschlag János és hét társa által elkövetett cselekmény." Eszerint Zuschlag Jánoson kívül hét vádlottársa, Katus Ferenc, Vámosi Zsolt, Krausz Csaba, Marsovszky Balázs, Őri András, Kullai Tamás és Lados István is tudták azt, hogy általuk képviselt szervezetek tényleges tevékenységet nem fejtenek ki, (azaz fantomszervezetek) és tisztában voltak vele, hogy a pályázatokra benyújtott projektterveket nem valósítják meg. ,,Működött egy stáb, amely összehangolt munkát fejtett ki, ennek pedig Zuschlag János volt az irányítója, akinek beszámolási kötelezettséggel tartoztak a többiek." - mondta Fodor Endre. Az ítélet részletesen kitért a (fantom)pályázatok igénytelen minőségére, alacsony színvonalára, és külön felhívta rá a figyelmet, hogy ezeket a munkákat a döntések előtt a szakértők rendszerint ,,lepontozták", ennek ellenére kaptak támogatást közpénzből.

Zuschlag János az ítélet szerint bűnös folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében részben társtettesként, részben felbujtóként, csalás bűntettében bűnsegédként, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntettében, valamint bűnpártolás és magánokirat-hamisítás vétségében felbujtóként, továbbá magánokirat-hamisítás vétségében bűnsegédként. A bíróság ezért halmazati büntetésül nyolc év hat hónap börtönbüntetésre ítélte és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A kiszabott börtönbüntetés időtartamába a bíróság beszámította a 2007. szeptember 19-től 2010. március 31-ig előzetes fogva tartásban töltött időt; az elsőrendű vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra - mondta ki a bíró. Lados Istvánt (másodrendű vádlott) 2 év, Katus Ferencet (harmadrendű) 5 év 6 hónap, Őri Andrást (negyedrendű) - aki nem jelent meg az ítélethirdetésen - 4 év, Krausz Csabát (ötödrendű) 3 év, Marsovszky Balázst (hatodrendű) 2 év 4 hónap, Kullai Tamást (hetedrendű) 3 év 4 hónap, Prácser Lászlót (kilencedrendű) pedig 1 év 4 hónap börtönre ítélték. Velük szemben vagyonelkobzást is elrendelt a bíróság. A többi vádlott közül hárman felfüggesztett börtönt, négyen pénzbüntetést kaptak, míg a tizenhatodrendű vádlottat felmentette a bíróság.
A bíróság ítéletének indoklásában kimondta: a vádban szereplő kilenc szervezet pályázatokon elnyert pénzeit nagyobbrészt a baloldali ifjúsági szervezet működtetésére fordították. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy a vádban szereplő egyesületek nem működtek, kizárólag azért hozták létre azokat, hogy pályázatok révén pénzhez jussanak. Fodor Endre tanácsvezető bíró szerint az egyik tisztázandó kérdés az volt, hogy Zuschlag János milyen érdekérvényesítést alkalmazott a minisztériumban. Hangsúlyozta: a tanúk kihallgatásakor - Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila esetében - azt kellett feltételezni, hogy ezek a személyek relevánsak. Az már másodlagos kérdés, hogy ezek a kihallgatások szolgáltak-e releváns információkkal a váddal kapcsolatban - tette hozzá.
A bíróság kiemelte: az írásos dokumentumok adták a bizonyítás alapját, mely alapján megállapítható, hogy ezek fantomegyesületek voltak. A szervezeteket - melyek közül némelyek megalapításukkor még működtek - 1999-től kezdve átalakították, fantomizálták. Ezután minden, azokkal kapcsolatos irat hamisított volt. Mint elhangzott, a másodrendű vádlott, Lados István vallomásával kapcsolatban a bíróság meggyőződött arról, hogy a vádlottnak kitűnő a memóriája, de több esetben tévedett, ez nem jelent ellentmondást, mert kilenc évre visszamenőleg, nagy mennyiségű információt közölt. A bíróság szerint Lados vallomása feltáró volt, a tényállás alapját képezte. Általa az ügy összefüggései feltárhatók voltak, az a nyomozásnak új lendületet adott, a felbomlófélben lévő Zuschlag-csoport védekezését megnehezítette - mondta a bíró.
Az ügyész minden vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett. Az ügyet másodfokon a Szegedi Ítélőtáblán fogják tárgyalni, a tárgyalás időpontját 2011. január 11-re tették.



A bíróság által első fokon kiszabott, valamint az ügyész által indítványozott büntetés összehasonlítása más vagyon elleni, valamint egyes életellenes bűncselekmények esetén a joggyakorlatban tapasztalt büntetésekkel:

A hazai joggyakorlatban a hasonló kárértékű, vagyon elleni bűncselekmények körében még nem fordult elő ilyen példátlanul súlyos ítélet. Ilyen mértékű büntetést Magyarországon eddig csak élet-, vagy testi épség elleni bűncselekmények esetében szabtak ki: Nyolc és fél év szabadságvesztésre ítélte a szarvasi bíróság azt a férfit, aki többször is erőszakosan közösült két rábízott kiskorú lánnyal. Ugyanennyit kapott egy 56 éves marcali férfi, aki megütötte élettársát, fejét a küszöbbe és az ajtóba verte, majd igen súlyos sebesülést okozva fejszével is megütötte. Ennél kevesebbet, nyolc év börtönt kapott az a kisvárdai férfi, aki egy családi veszekedés után megölte az édesanyját.
Nyolc év szabadságveszésre ítélték Hágában Pavle Strugar volt szerb tábornokot Dubrovnik 1991-es szétlövetéséért. Az ügyészség a genfi konvenció megsértése és gyilkosságok miatt kért rá büntetést.
Kulcsár Attilát első fokon nyolc évre ítélték. A nevével fémjelzett brókerbotrányban az összes veszteség megközelíti a 46 milliárd forintot.
A Zuschlag-ügy bírájának visszaemlékezése szerint a kecskeméti maffiaperben, ahol szintén ő ítélkezett, csupán három és fél évvel többet szabott ki akkor a fővádlottra, mint itt, ám közben a teljes családját rendőri védelem alá kellett helyezni, mert valódi bűnözőkkel volt dolga, gengszterháborúval, bérgyilkosokkal, rengeteg fegyverrel.


A vagyon elleni, valamint az életellenes bűncselekmények összehasonlítása a védett jogi tárgy tekintetében, a keresztény és az általános etika elvei alapján:

Jelenlegi igazságszolgáltatásunk, jogpolitikánk kívánatos célkitűzése kellene hogy legyen a keresztény értékek előtérbe helyezése. A keresztény, valamint az általános etika fontos alapelve, hogy az emberi élet olyan védendő érték, amely magasabb rendű az anyagi dolgoknál, tárgyaknál, vagyonnál. Ezért aránytalannak találom, hogy egy vagyon elleni bűncselekményt egyenlő mértékben, vagy súlyosabban szankcionáljanak, mint az emberélet kioltására irányuló, vagy a sértettnek testi, lelki szenvedést okozó bűntetteket. Valóban fontos, és kívánatos a közélet tisztaságának helyreállítása, de véleményem szerint a megfelelő megoldás nem a kínai modell átvétele, azaz a vagyon (különösen a közvagyon) ellen kiszabható büntetések könyörtelenül súlyossá tétele lenne. Sajnos az elszámoltatások forradalmi hevületében, ,,a cél szentesíti az eszközt” elvet vallva, illetve a romló közbiztonság problémájának orvoslására többen ezt tartanák követendő példának, az egyedül hatékony gyógymódnak.
Ezzel szemben a keresztény értékek tisztelőjeként én inkább Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyminiszter véleményét osztom, aki szerint baj van a Btk.-val, mert az élet és a testi épség, illetve a vagyon elleni bűncselekmények szankciói nem válnak el egymástól eléggé. Vagyis: a büntetési tételek nem fejezik ki azt az általános erkölcsi elvet, amely szerint az emberi élet fontosabb bármely vagyontárgynál. Emiatt fordulhat elő, hogy egy tolvaj vagy csaló akár többet is ülhet, mint egy gyilkosság elkövetője.
Kétségtelen, hogy a Zuschlag-ügyben hozott ítélet ettől az ellentmondástól függetlenül is figyelemre méltó módon eltér a megszokottól – fogalmaz Bárándy. Tehát a hetvenmilliós csalás és pár bagatell bűncselekmény miatt kiszabott verdikt – tekintettel arra is, hogy ezúttal emberek élete vagy testi épsége egyetlen pillanatig sem került veszélybe – rendkívül súlyosnak minősíthető.


A tettarányos, méltányos szankció szerepe, fontossága általában, az igazságosság és méltányosság elveinek jelentősége, egymáshoz való viszonya:

Jelenlegi igazságszolgáltatásunknak, amely igyekszik ismét az őt megillető helyre emelni a keresztény jogi gondolkodás alapértékeit, a gyakorlatban sokkal jobban teret kellene engednie az Aquinói Szent Tamás filozófiájából táplálkozó természetjog olyan értékeinek, mint az igazságosság és a méltányosság, amelyek egyenrangúak, egymástól el nem választhatóak, és örökérvényűek, ezért fölötte állnak az éppen aktuális politikai érdeknek, állami célkitűzéseknek. A tomista természetjog tanítása szerint az isteni törvény örök, változatlan, és magasabb rendű, mint az aktuálpolitikai célok, irányváltások szerint állandóan változó emberi törvények.
A konzervativizmus, mint politikai irányzat – amelyet elvileg jelenlegi kormányunk is képvisel - általában követendőnek tekinti a legtöbb országban a természetjogi gondolkodást, ezért hazánk konzervatív, a keresztény értékeket tisztelő új jogpolitikájának következetesebben kellene érvényre juttatni a természetjog alapelveit. A természetjogi felfogás megvédi az egyént az állam túlzott hatalmától, a diktatúrák kialakulásától, mert az örök, isteni törvények, - vagy ha úgy tetszik, a lelkiismeret parancsa – annyira stabilak, olyan megbízható alapot jelentenek, amelyek a történelem folyamán megakadályozták volna a diktatórikus rendszerek létrejöttét, amennyiben következetesen követték volna azokat.
,,A keresztény filozófia ebből a megalázó helyzetből emeli ki az embert, mikor kimutatja, hogy vannak az államtól független, az állami létet nemcsak időbelileg, hanem méltóság szerint is megelőző viszonylatai, amelyeket az államérdek nem törölhet, de még föl sem ölelhet, amelyeknek a rendezése tehát más, államon kívüli, sőt államfölötti szempontok szerint történik. Mindaz, ami ezeket a viszonylatokat az emberben megalapozza, az ember természeti jogához tartozik, mint tapasztalati jog határait megvonó tényező (...) nemcsak különnemű jogrendekről kell beszélnünk, hanem az alsóbb rangúnak tisztelnie is kell a felsőbbet és sajátos jogrendezésénél tekintettel kell lenni ennek igényeire, a benne uralkodó szabványokra.”
A természetjog abban különbözik a pozitív jogtól, hogy nem képez „részletes jogi kódexet”, de „normatív erejével a pozitív jog tartalmát is szabályozza.” A klasszikus jogpozitivizmussal szemben nem zárja ki a pozitív jog szükségességét, sőt a tamási intencióknak megfelelően az élet sokszínűségének okán azt egyenesen megköveteli. Azonban a (köz)hatalom, az állam nem lehet korlátlan jogalkotó tényező, hisz kötve van a természet rendjében megnyilvánuló követelményekhez, azaz a természetjoghoz. Ily módon nem csupán a pozitív jog, hanem a jogot alkotó állami hatalom is a természetjog alapján létezik és működik.
A keresztény, valamint az általános etika fontos értékei közé tartozik az igazságszolgáltatásban a könyörületesség, emberségesség, amelynek az ítélet kiszabásakor, és annak végrehajtása során is érvényesülni kell(ene). Ezek az értékek veszélybe kerülnek egy aránytalanul súlyos büntetés kiszabása által, amely könyörtelensége miatt súlyos lelki sérülést okoz az elítéltnek, és ha ráadásul közszereplő, akkor egy egész életre megbélyegzett marad. A közhatalom nagyobb bűnt követ el így az elítélt ellen, mint fordítva, ezzel szemben a tettarányos, méltányos büntetés alkalmas lenne arra, hogy a kívánt célt, - tehát ebben az esetben a közélet megtisztítását - elérjük. Az optimális mértékű szankció hatására az elítélt belátja, hogy az elkövetett bűncselekmény jogos büntetését szabta ki rá a társadalom, és könnyebben motiválja ennek a magatartásnak a kerülésére a későbbiekben, míg az aránytalanul súlyos büntetéssel csak azt lehet elérni, hogy az elítélt áldozatnak érezze magát, depresszióba süllyedjen, vagy szembeforduljon a társadalommal.
Ennek a problémának a súlyosságát szerintem fokozni fogja az új Btk.-ban bevezetésre kerülő úgynevezett középérték-elmélet. Ennek lényege az, hogy a büntető törvénykönyvben meghatározott büntetési tételek átlagának kiszabását várnák el a bíróktól. Vannak akik azt szeretnék, hogy például: ha egy bűncselekmény kettőtől hat évig terjedhető elzárással sújtható, akkor minimum négy év kerüljön az ítéletbe, amely a bírák döntési szabadságát korlátozná.
Véleményem szerint a keresztény erkölcs alapelveit sérti az a gyakorlat is, – amely a büntetőjogot csak érinti, inkább a közszereplők személyiségvédelmének témakörébe tartozik – hogy a napjainkban folyó elszámoltatások során a sajtó már akkor bűnösnek kiált ki valakit, amikor még el sem indult ellene a büntetőeljárás, nem ritkán teljes ,,bűnlajstromot” közzétéve (például Demszky Gábor esetében). A meggyanúsítottakat (leggyakrabban politikusokat) a sajtó minden bajok okozójaként tünteti fel, démonizálja őket, akiken a társadalmi feszültségeket igyekszik ezáltal levezetni.
Jól példázza ezt az a cikk, amely egy nagy példányszámú napilapban jelent meg fél évvel ezelőtt, és Hagyó Miklósnak az El Camino nevű zarándokúton való részvételét kommentálta gúnyos hangnemben, kétségbe vonva minden vallásos megnyilvánulásának hitelességét, álságosnak nevezve azt. A cikk szerzője, annak ellenére, hogy mélyen hívő keresztény, kifejezte, hogy nem tud megbocsátani Hagyónak.
Említhető emellett a mostanában zajló, Hunvald György volt erzsébetvárosi polgármester elleni sajtóhadjárat is, amelynek során a kihallgatási jegyzőkönyvek tartalmát szövegkörnyezetéből kiragadva, a jogerős bírói ítélet – tehát a vallomások valóságtartalmának ellenőrzése – előtt, jogellenes módon a sajtó nyilvánosságra hozta.
A közszereplőknek a jogszabályok szerint valóban többet kell elviselniük, mint a magánszemélyeknek, de tekintetbe kellene venni, hogy ezekben az esetekben is érző, emberi lényekről van szó, akiknek mérhetetlen fájdalmat okoznak ezzel, emberi méltóságukban sértik, megalázzák az érintett közszereplőket, akik általában az előző kormány prominens képviselői. Tehát a sajtószabadság jogával ezekben az esetekben élni, és nem visszaélni kellene. Véleményem szerint a közélet megtisztítása, - mint bármilyen szent cél - nem szentesíti az olyan eszközöket, amelyekkel igyekeznek ezt elérni mostanában.


A méltányosság érvényesülésének hiányosságai Zuschlag János büntetésének kiszabása során, különösen az ügyész által javasolt szankció tekintetében:

Tehát a Zuschlag János ügyében első fokon kiszabott 8 és fél éves börtönbüntetés, de még inkább az ügyész által javasolt 12 éves szabadságvesztés nem csupán a fent említett élet-, és egyéb vagyon elleni bűncselekmények szankcióival összehasonlítva, hanem véleményem szerint objektíve is túlzottan súlyos, amely nem felel meg kellőképpen az olyan alapvető jogelveknek, mint a természetjogból eredő igazságosság és méltányosság.


A maffiabűnözés, bűnszervezet fogalmának értelmezése a Btk.-ban, és ennek problémái ebben az ügyben:

Dr. Fleck Zoltán jogszociológus véleménye szerint az ügyészi indítvány alapján lehetett számítani arra, hogy több év börtönbüntetést szab ki a bíróság, de a nyolc év hat hónap nagyon súlyos ítéletnek számít. A bűnszervezetben elkövetés egyébként ennél a típusú bűncselekménynél is szóba jöhet, de inkább az a jellemző, hogy a maffia típusú cselekményeknél alkalmazzák. Az ítélet indoklásában nagy teret kap annak megállapítása, hogy Zuschlag Jánosék összehangoltan működtek együtt, tehát bűnszervezetben követték el cselekményt.
Dr. Kovács M. Gábor, Zuschlag János védőügyvédje szerint az elsőrendű vádlott nem hozott létre bűnszervezetet, mert a politikai pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek finanszírozására mindenki az általa is alkalmazott módszert használta. Védőbeszédében emlékeztetett arra: Zuschlag János elismerte, hogy bűncselekményt követett el, de azt nem ismerte el, hogy bűnszervezetet hozott létre. Kovács M. Gábor szerint akik részt vettek az egyesületeken keresztül történt pénzszerzésben, nem gondoltak arra, hogy bűncselekményt követnek el. Mint hangsúlyozta: a pártok és a hozzájuk kapcsolódó ifjúsági szervezetek finanszírozásának jogi szabályozatlansága hozzájárult ahhoz, hogy az elsőrendű vádlott bűncselekményt követett el annak érdekében, hogy a Fiatal Baloldal finanszírozását biztosítsa. ,,Ebben a politikai közegben szocializálódott, vesztére" - tette hozzá az ügyvéd, majd kitért Lados István másodrendű vádlott vallomására, amelynek alapján a vádhatóság a bűnszervezet működését bizonyítja. A védő szerint Lados István másodrendű vádlott megpróbálta teljes körűen informálni a vádhatóságot és a bíróságot.
Kovács M. Gábor kiemelte: a másodrendű vádlott nyomozati szakban tett vallomását a törvényi feltételek betartásával vették fel. Kétségbe vonta azonban, hogy a vádalku lehetőségének tükrében mennyire akart vallomásával megfelelni a vádhatóságnak Lados István, akinek vallomása a vád egyik legfontosabb bizonyítéka. Annyira meg akart felelni, hogy akarva, akaratlanul túlteljesített - fűzte hozzá.
A védőügyvéd szerint az nem kétséges, hogy a vádlottak ismerték Zuschlag Jánost, de egymást csak felületesen, ezért sem működhetett a bűnszervezet.
Dr. Hack Péter büntetőjogász szerint annyira általánosan van megfogalmazva a Btk-ban a bűnszervezetben való elkövetés tényállására vonatkozó hivatkozott joghely, hogy abba akár ezt is bele lehetett foglalni. Ugyanakkor pozitívumként említette, hogy a bíró nem fogadta el automatikusan az ügyész javaslatát a büntetés mértékére (12 év) vonatkozóan. Hack Péter szerint az ítélet példa nélküli módon szigorú, ő úgy vélekedett, hogy a bíróság példát akart statuálni az ítélettel. Csakhogy ebből a jövőre nézve számos dolog következik. A Kulcsár-ügyben 45 milliárd volt a tét, az ítélet pedig nyolc év.
Az Európai Uniós értékelés szerint bűnszervezet megállapításához figyelembe vesszük az Európai Tanács Szervezett Bűnözés Büntetőjogi és Kriminológiai Kérdéseivel Foglalkozó Szakértői Csoportja (továbbiakban: PC-S-CO) által meghatározott kriminológiai ismérveket:

Kötelező kritériumok:
1. három, vagy több személy együttműködése,
2. hosszú távú, vagy meghatározatlan időre szóló együttműködés,
3. súlyos bűncselekmények gyanúja, vagy azok elkövetése,
4. anyagi haszonszerzési, és/vagy hatalmi pozícióba kerülési cél.

Esetleges kritériumok:
1. minden egyes résztvevőnek meghatározott feladata, vagy szerepe van,
2. valamely belső fegyelemi, vagy ellenőrzési forma használata,
3. megfélemlítés céljából erőszak, vagy egyéb eszközök alkalmazása,
4. befolyás kiterjesztése a politikusokra, a médiára, közigazgatásra, a rendészeti szervekre, az igazságszolgáltatásra, illetve a gazdasági élet szereplőire korrupció, vagy bármely más módszer alkalmazásával,
5. kereskedelmi, vagy üzleti jellegű struktúrák felhasználása,
6. részvétel a pénzmosásban,
7. nemzetközi szinten történő működés. (6204/2/97 sz. Dokumentum, Enfopol 35 rev2.)

Az uniós értelmezés szerint a négy kötelező kritérium mellett, további két esetleges ismérv megléte szükséges az adott szervezett bűnözői csoport bűnszervezetként történő meghatározásához. Figyelembe véve az előbbieket, a hagyományos értelemben vett „szervezett bűnöző csoport” kifejezés egyre problémásabb lehet. Az Európai Tanács definíciója egyebek közt tartalmazza a stabilitásra és potenciális tartósságra vonatkozó kritériumot. Ez a definiálási mód, bár szükséges, kizárhatja a bűnözői együttműködés több formáját is, amelyek egyébként megfelelnének a hagyományos szervezett bűnözési kritériumoknak.
Idehaza a hatályos 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. § 8. pontja szerint „bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.” A jogalkotó büntetni rendeli azt a személyt, aki bűnszervezetben részt vesz (Btk. 263/C. §), valamint, az (1) bekezdés utolsó fordulata szerinti támogatót is (aki csak a bűnszervezeten kívül álló személy lehet). A jogszabályi hierarchia legmagasabb fokán álló törvényen kívül több norma, nemzetközi, uniós ajánlás és tudományág is meghatározza a szervezett bűnözés ismérveit. Összetett társadalmi jelenségként többféleképpen leírható és mérhető az emberi létezés, magatartás, életmód ezen formája. Jellemezhető így például a szociológia, a kriminológia, de egyéb interdiszciplináris tudomány eszközeivel is.
Gyakorlati tapasztalataink szerint a magyar jogszabályi kötelmek alkalmazásán túlmenően, a bűnöző csoportok szervezett bűnöző csoportként történő beazonosításának pontosabb meghatározása érdekében szükséges a PC-S-CO által ajánlásként megfogalmazott kriminalisztikai ismérvek – 1-3 pont megegyezik a magyar gyakorlattal – és kiegészítő kritériumok figyelembe vétele is.
A magyar jogalkotók fokozatosan egyre több és több kritériummal csökkentették az EU-s maffiabűnözés-meghatározást, amelynek eredményeképpen egyre több tényállásra vált alkalmazhatóvá az erre vonatkozó törvény.


A méltányosság érvényesülésének problémái a fogvatartás körülményeivel kapcsolatban:

A méltányosság problémakörét szintén érinti, bár sajnos egyáltalán nem egyedi jelenség a mai Magyarországon a túlzottan hosszú ideig húzódó előzetes letartóztatás. Zuschlag János ugyanis 2007. szeptember 21-étől van előzetes letartóztatásban, ügyvédje nyilatkozata szerint ez alatt az idő alatt az időközben született gyermekét összesen kétszer láthatta. Ahogy az utolsó szó jogán mondott beszédében panaszkodott is erről, harmadmagával él egy hat négyzetméteres cellában előzetes letartóztatásba helyezése óta.


Érvek és ellenérvek összeütközése:
méltányosság - a közélet tisztasága:

A méltányosság elvének érvényesülése a mai médiában általában háttérbe szorul akkor, amikor az elszámoltatások kerülnek szóba. A közélet tisztaságát említik egyedül, mint kizárólagos értéket, amely a közérdek, a közjó érdekében mindenek felett álló, elérendő cél. A méltányosság fogalmát – ha egyáltalán megjelenik a médiában – inkább a magánérdek kategóriájába sorolják, vagy inkább száműzik. Elfelejtik, hogy a méltányosság elvének az igazságossággal harmonikusan történő érvényesülése éppúgy közérdek, mint a közélet tisztasága. A konzervatív, keresztény-nemzeti sajtó rendszeresen hangsúlyozza a magánérdeknek a közérdek alá rendelését, mint az eljövendő ,,szép új világ” megteremtésének feltételét. A magyar társadalom egy része (inkább a nemzeti radikális nézeteket vallók) Kína igazságszolgáltatási modelljét tartják követendőnek, amely a közvagyon elleni bűncselekményeket legtöbbször halállal bünteti.
Megfigyelhető mai jogpolitikánkban az a tendencia is, hogy hazánk EU-tagsága ellenére inkább az Egyesült Államok korábbi évtizedeinek könyörtelenül szigorú igazságszolgáltatási gyakorlata követésére törekszik a korrupció elleni harc jegyében. Ha viszont következetesek szeretnénk lenni a konzervatív értékekhez, és a katolikus egyház társadalmi tanításához, - amely az individualizmus és a kollektivizmus helyett a perszonalizmust javasolja, mint alternatívát – szerintem nem lenne helyes egy szélsőségesen kollektivista, sztálini típusú államot mintának tekinteni. A közvélemény, közhangulat ma is – ahogy a történelem folyamán már sokszor előfordult – ezekkel az eszközökkel könnyen irányítható, ami valóban egy negyedik hatalmi ággá teszi a médiát. Ez nagy felelősséggel jár.


A büntetés célja:

Bibó István ma is aktuális gondolatait a következőképpen fogalmazta meg a büntetés céljáról, és ennek megfelelő optimális mértékéről: ,,a büntetőjogban szükségszerű a megtorlásnak bizonyos mennyisége, érvényesnek kell elismernünk azt a követelményt is, hogy ez a megtorlás szublimált, levezetett, racionalizált fölháborodás legyen, ne pedig teljes és nyers fölháborodás. Jogosult tehát a bizalmatlanság a jogrendszer olyan alakulásával szemben, melynél az államhatalom – esetleg nagy erejű tömegmozgalmakra támaszkodva – a büntetőjog megtorlásos jellegével kapcsolatos érzelmeket maga igyekszik felkelteni és a közösség felháborodásra való készségét a kezében levő eszközökkel növelni. A felháborodásra való nevelés lényeges része az erkölcsi nevelésnek és a nemzetnevelésnek, de erre nem alkalmas eszköz a büntetőjog. A megtorlásra vezető indulatnak az államhatalom részéről történő erősítése nem a büntetőjog sajátos funkcióját emeli ki, és jogos a gyanú, hogy időleges államcélok kíméletlen keresztülvitelére szolgál. A túlhangsúlyozott megtorlási büntetés mögött rendszerint nagymértékben pozitivista és materialista célbüntetés rejtőzik.”


A bírói döntéshozatal függetlenségének problémái a Zuschlag-ügyben:

Dr. Hack Péter szerint alapvető probléma, hogy az ügyészség nemcsak független, hanem felelőtlen is, minden kontroll nélkül működik. Ez akkor probléma, ha a politika befolyása alá kerül. Hiányzik az egységes bírói ítélkezési gyakorlat is, ellentmondások, következetlenség jellemző ezen a téren is. Mindezek együtt okozzák az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megingását.



Irodalomjegyzék:

1., 6204/2/97 sz. Dokumentum, Enfopol 35 rev2., In: Kenedli Tamás: A szervezett bűnözés új típusú fenyegetés-értékelése
2., A Zuschlag-ítélet, forrás: www.szpe.hu (Szabadelvű Polgári Egyesület honlapja)
3., Bibó István: A büntetés funkciója, In: Etika és büntetőjog, In.: Válogatott tanulmányok I., Magvető K., Bp. 1986.
4., G.M.: Zuschlag-ügy: kemény ítélet született, némi bírói hibával, Népszava online, 2010. április 1.
5., Horváth Sándor: A természetjog rendező szerepe, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1941., 25-26. o.
6., Kecskés Pál: A keresztény társadalomelmélet alapelvei (1944), JEL Kiadó, Bp., 2001., 118. o.
7., Lencsés Károly: A Btk. csinált a magyar politikusból maffiózót? Népszabadság Online, 2010. április 2.
8., Nagy N. Péter: Ágyúval Zuschlagra, Népszabadság Online, 2010. április 2.
9., Védője szerint Zuschlag bűncselekményt követett el, de nem maffiózó, MTI-közlemény, HVG.hu, 2010. február 17.
10., Zuschlag Jánost nyolc és fél évre ítélték (MTI), forrás: www.hvg.hu, 2010. március 31.